Nem egyszerű kézzel bútort készíteni, még akkor sem, ha már a kétezer évvel ezelőtti Egyiptomban is használtak karosszéket vagy nyaktámasztót. A kézzel készült, szép bútorok megszületéség hosszú volt az út, a keresztény Európa első bútorai bizony durva, ormótlan alkotások voltak. Tömör deszkákból, erőszakos ácsoltási munkával készültek a templomok első bútordarabjai. A nagy újítást a bútorok esetében is a reneszánsz hozta el, ekkor született meg számtalan ma is használatos bútortípus első darabja, úgy, mint a kabinetszekrény, okmányszekrény, könyvszekrény, ruhaszekrény, ékszerszekrény, vagy a fegyverszekrény. Az egyedi készítésű bútornak már ekkor is nagy elismeréssel adóztak, hiszen aki csak tehette a legjobb mesterektől rendelte a saját ízlésének, társadalmi hovatartozásának leginkább megfelelő bútort. Modern szerszámok hiányában egy szebb darabon akár évekig is eldolgoztak a mesteremberek. Hazánkban a 15. század óta ismert az asztalos elnevezés és mindig nagy tisztelet övezte a mesterséget, ami abból is eredhet, hogy régen a bútor egyúttal reprezentációs tárgyaknak is számított, a családfő széke például, nagyobb volt, mint a többi ülőalkalmatosság. A kézi bútorkészítés uralma egészen a 19. századig megmaradt Magyarországon, ekkor kezdte kiszorítani a gyári tömegtermelés.